„Él az Úr, áldott az én kősziklám…” (Zsolt 18,47)

     Harmadik napja kapjuk egymás után a bátorítást, megerősítést az igéből, hogy ebben a felfordult, felgyorsult, érték- és irányvesztett világban nem vagyunk egyedül, nem maradunk támasz nélkül! Nyilván nem véletlen, hogy a hangsúly erre helyeződött, nagyon is szükségünk van arra a kősziklára, amelyre bátran építhetünk! Amikor Megváltónk elmondta a homokra, illetve a kősziklára épített házról szóló példázatát, abban világossá tette, hogy viharok és árvizek fenyegetik életünket, biztonságunkat! A bölcs ember ezekre tekintve építi kősziklára, biztos alapra a házát. Aki lelkében nem készül fel a megpróbáltatásokra, kihívásokra, akadályokra, kísértésekre, az bizony kárt vall! A felkészülés pedig nem pár pillanat, röpke perc, hanem kitartó munka, gyakorlat, fáradtság, aminek azután meglátszik az eredménye. Amikor már nem a zsoltáros mondja helyettünk, hanem mi magunk teszünk lelkesen bizonyságot arról, hogy "él az Úr", akkor állunk biztos lábbal azon az áldott kősziklán! Ámen.