„Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik.” (Zsolt 62,10)

A legnehezebb a mulandóságunkat elfogadni. Annak ellenére, hogy annyiszor rádöbbenünk, milyen gyorsan telnek az évek. Elillannak az esztendők. Talán éppen ennek komolyan vétele ösztönözhet arra minket, hogy jól használjuk ki az időt, amit Istentől kaptunk. Nem azért szembesít minket az Úr halandóságunkkal, hogy elkeseredjünk, hanem azért, hogy újra és újra rádöbbenjünk, mire lettünk teremtve. Nem értéktelen az életünk, hanem rövid. Használjuk arra napjainkat, hogy minél többet adjunk magunkból azoknak, akiket az Úr rajtunk keresztül akar szeretni, segíteni, támogatni, bátorítani. Igaz, hogy néhány generáció múlva az emlékünk is szertefoszlik, de ma sokan számítanak ránk. Vegyük észre, lássuk meg ma is, hogy hol lehetünk éltető pára, hol tudunk Istentől kapott képességeinkkel szolgálni. Ámen.