„Amikor mindezt hallották az apostolok, megnyugodtak, dicsőítették Istent, és így szóltak: Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten, hogy megtérjenek és éljenek!” (ApCsel 11,18)

     Volt egy rövid időszak, amikor az apostolok is azt gondolták, hogy csak a zsidók között hirdethetik az evangéliumot. A köztudatba az került át, hogy Pál volt a "pogányok apostola", azonban mégis Péter kapta az első egyértelmű jelt és parancsot arra, hogy ne válogasson tiszta és tisztátalan között: "Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak" (11,9b). Milyen jó azt olvasni, hogy az apostolok megnyugodtak, és Istent dicsőítették erre a hírre! Nem csodálkozást, végképp nem ellenállást váltott ki belőlük Isten akarata, hanem megnyugvást. Ilyen az, amikor az ember egészen odaadja magát Isten szolgálatába! A legváratlanabb helyzet sem rendíti meg, hiszen mindenben ott látja a végtelen hatalmat és bölcsességet, amely az emberi értelmet összehasonlíthatatlanul meghaladva rendezi a világ dolgait! Lássuk meg mi is, ma is mindenben Mennyei Atyánk akaratát! Ámen.