„Akár jó, akár rossz, hallgatni fogunk Istenünknek, az Úrnak a szavára…” (⁠Jer 42,6a)

     Hogy mi a jó és mi a rossz, a kezdet kezdetétől állandóan foglalkoztat bennünket. Ki-ki a saját értékrendje szerint határozza meg, miközben folyamatosan változik ez az értékrend. Időnként összeállunk, gyülekezetet, közösséget, tábort alkotunk egy-egy jónak vélt eszme mellett, vagy éppen bandává válunk egy gonosz szándékban. Önmagunkban, emberi voltunkban képtelenek vagyunk a jót a rossztól elválasztani. (Nem értjük, nem érthetjük például, hogy miután Isten a teremtéskor a világot jónak mondta, hogy jelent meg mégis a rossz...) Ezért szükséges elengedhetetlenül az emberfeletti, nem a sokak vagy kevesek, hanem egyedül Isten által kijelentett jónak az elfogadása, következetes megtartása. A "Sola Scriptura" reformátori elve nem egy görcsös ragaszkodás, vagy az addigi hagyománnyal való radikális szembefordulás, hanem annak a felismerése, hogy jónak és rossznak egyedül Isten a tudója. Mindig, mindenben őrá hagyatkozzunk! Ámen.