"Az Úr színe előtt járhatok az élők földjén." (Zsolt.116,9)

Gyönyörűen kezdődik ez a zsoltár: szeretem az Urat ... Tudvalevő, hogy az ószövetségi kultuszban helye volt a sokszor tévesen modernnek nevezett személyes bizonyságtételnek. Ősrégi dolog. Nem baj, hogy ma is létezik, de valahogy félünk attól, hogy az akkori természetességet felcserélte valamiféle magamutogatás. Joggal tesszük. Ott a kultusz részeként mindenki Istent áldva be tudott kapcsolódni az istentiszteletbe, és volt közösségi megtisztító élmény. Azért, mert erőteljesebb a hit és istenfélelem. Nem véletlen, hogy a páskaünnepen, de az utolsó vacsora után is ezeket a zsoltárokat énekelték. Azért, mert a megváltás titka el van rejtve bennük. Ahogy a zsoltáros mondja: körülvették a halál kötelei és a pokol szorongattatásai megtámadták. Imádkozott és az Úr megszabadította. Nem véletlen, hogy a hálaadás poharát felemelték, a liturgia részeként az oltárra öntötték. Igazi hálaadás lett az eredmény. Szeresd az Urat, mert megszabadított. Ámen.