„Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2,20b)

   „Mennyit érsz? Mennyit érek én?” – énekli meg a csavargók sorsát egy a '80-as években népszerű zenekar. Az élet értékét sokszor a társadalomban elfoglalt helyek, a foglalkozások, a betöltött tisztségek, a baráti körök és társaságok szerint mérjük be. Elgondolásunk szerint vannak értékes és kevésbé értékes életutak. A tervező, az alkotó, a kivitelező, a rövid ideig (egy földi élet erejéig) tevékeny élet értékes. Minden más testi létezés (inkarnáció)  hiábavalóság (a Prédikátor megfogalmazásának értelmében), mert önmagában az élet  értelmetlen.

  Az emberi elgondolással ellentétes vélemény is létezik. Ebben a sokat idézett igeszakaszban ez jut kifejezésre. Isten emlékeztet, hogy az élet önmagában is sokkal értékesebb, mint amennyire az ember taksálja. Minden nap, minden emberi élet magában hordozza a lehetőségét, hogy az élő Krisztus láthatóvá legyen a mi gyarló testünkben és életünk mindinkább felértékelődjön a krisztusi szeretet kiábrázolása által.

    Ámen.