„[Isten] igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki. Szeressétek hát a jövevényt…!” (⁠5Móz 10,18–19)

   Ez a gondolat így folytatódik… „mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban”. Valóban jó kiindulópont ez? Korábbi állapotunkat vetíteni másokra, mind negatív, mind pozitív vonatkozásban téves álláspont. Az, hogy mi is éltünk nehéz körülményeket, nem ment fel és nem is az kötelez irgalmasság gyakorlására, ha előnyösebb helyzetbe kerülünk. A nehézségeket azért „úszhatjuk” meg, mert Isten nem érdemeink, vagy szükségeink, hanem kegyelme szerint szolgáltat igazságot. Könyörül az árván és özvegyen, függetlenül attól, hogy Júda földjéről, vagy Moáb mezejéről származik (lásd. Ruth könyve). Az emberek között viszont a tisztelet és szeretet - amely Egyiptom földjén Józsefről családjára és utódaira vetült, csak addig tart, amíg emlékeznek a hét szűk esztendőre. Ahol Isten kegyelméről elfeledkeznek, ott ma is feledésbe merül a segítő jóindulat. Vigyázzunk ezért - ünnep elteltével is - az Élő Úrba vetett hitünkre, egyedül általa maradhatunk meg Isten kegyelmében és a szeretet gyakorlásában ma is.
   Ámen.