„Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól. ” (ApCsel 2,5.7a.11b)

  Ellentmondásosnak tűnik ez az igeszakasz.  Lukács azt állítja, hogy a kegyes, vagyis hívő zsidó férfiak, a földkerekség különböző nemzetei közül jöttek. Ráadásul nem is azonos nyelven beszélnek. Egy valami mégis közös bennük ott és akkor - bármennyire újszerű is az apostolok beszéde - hisznek Isten felséges dolgaiban, a csodákban, a megváltásban, a kegyelemben. Így válnak a különbözőségek ellenére is egy kegyes, hívő gyülekezetté. Pünkösdkor, az apostolokra kitöltött Szentlélek nemcsak a nyelveken szólás csodáját idézi elő, de a megértés csodáját is.
 Erre ma is nagy szükség lenne, mert emberek - férfiak és nők, különböző nemzedékek, hívők és nem hívők, noha egy nyelvet beszélnek, úgy tűnik mégsem értik egymást. Harag, értetlenség és összeférhetetlenség van a szívekben. Imádkozzunk ma azért, hogy közöttünk ne így legyen: „Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, … és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg” (1Kor 12,13).
  Ámen.