„Az élő Istenben reménykedünk, aki üdvözítője minden embernek, de leginkább a hívőknek. ” (⁠1Tim 4,10b)

 

      Három szóra szeretném kiemelten irányítani a figyelmünket az igében. Az első az "élő". Isten nem egy fogalom, de még csak nem is egy távol lévő valóság, hanem velem együtt, itt és most jelen lévő Mennyei Atya. A második a "reménykedünk". Írhatná Pál úgy is, hogy "van reménységünk", és akkor gondolhatnánk arra, hogy a reménység mindent átjár, mindenben segítségünkre van. De jól tudja, hogy meg-megbicsaklik, elhalványul, megtörik időnként ez a reménység, és akkor az élő Isten kell kézen fogjon, felemeljen, magához öleljen. A harmadik a "leginkább". A keresztyénség nagy kérdése, hogy Krisztus Urunk áldozata meddig terjed, kik számára biztosít üdvösséget. Pál nagyon szépen fogalmazza meg azt, ami emberileg tudható: a hívők üdvösségében bizonyosak vagyunk, mindenki más pedig csodálatos módon van az élő Isten hatalmában, aki előtt mi meghajtjuk magunkat. Ámen.