"Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor se feledkezem meg rólad!" (Ésa.49,15)

Isten és ember kapcsolatát gyakran szemléltetjük az egyik legmélyebb és legerősebb kötődéssel, ami a szülő és a gyereke között van. Mindannyian érezzük azt a bensőséges szeretetet, bizalmat, ami kicsi gyerekkorunktól édesanyánkhoz vagy édesapánkhoz kapcsolt. Az ő szemeik előtt nőttünk föl, ők vigyáztak ránk, és ők irányították lépteinket. Legtöbb embernek ugyanaz a véleménye erről a kapcsolatról, mint amit az igében olvasunk: nem feledkezik meg az anya a gyermekéről. Vannak kivételek. Ha ismerjük ezt a mély kötődést, akkor most már megértjük azt, hogy egy ennél is erősebb, biztosabb kötődésről beszél az ige. Az emberi kapcsolatok megszűnhetnek, a kedvezőtlen külső körülmények tönkre tehetik. Még az is bekövetkezhet, hogy elhagyja gyerekét az anya, de Isten hűsége és szeretete egészen más. Ma azért legyünk hálásak, hogy Jézusban, a Megváltóban miénk lehet ez az isteni szeretet. Ámen.