"Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak!" (Ám. 5,24)

 A folyóvíznek látszólag egyszerű törvénye van. A magaslatról indul, utat talál a megfelelő völgyeken át a végtelen tengerig. Méltósággal hömpölyögve táplálja és élteti a síkságot. Az egyenletes talaj kényelmét a partvidék termékenységével hálálja meg. Akár a zord sziklafalak közt is utat tör magának, hogy végre megfelelő mederben zajtalanul haladjon tovább. Amikor árad, szinte tombolva rohan és tör utat magának az egyenetlenségek között. Az egész teremtett világ törvénye látszólag ilyen egyszerű. Mennyei Atyánk, a magasságos Isten parancsának engedve minden a maga törvényszerűségeinek medrében halad "eleitől fogva". Hacsak ki nem lép medréből, és le nem tér útjáról, mint az ember. Szójáték csupán, de ha a tökéletes törvényből éppen a kezdetet vesszük el, "örvény" marad a helyén. Elég ha Isten igazságból, a kezdő i-t, a "jótát" vesszük el, már csak a "gazság" marad. Isten igazsága és törvénye még ma is bővizű patak, merítsünk belőle erőt. Ámen.