"Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság." (Zsolt 32,2) 

Boldogtalanságunk oka, ha valami, valaki hiányzik az életünkből, mert elvesztettük vagy még nem kaptuk meg. Az ember azonban tenni akar boldogságáért, ezért, ha nem tud, nem akar várni arra, hogy maga Isten tegye boldoggá, akkor meg akarja szerezni boldogsága forrását. Saját megoldást keres fondorlattal, csalárdsággal, álnoksággal lelkében, ami azonban, mivel nem egyezik Isten akaratával, bűnre vezet.  A bűnt pedig Isten felrója az embernek,  a lelkiismeretfurdalás terhét kell cipelnie. Így lesz a boldogság megszerzéséből boldogtalanság. Hiszem, hogy az ember jobban teszi, ha Istentől kéri boldogságát, mert aki hittel kéri meg is kapja. Ámen.