"Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki: Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be…" (Jel.3,7–8)

     Valamennyien kiváncsi természetűek vagyunk, alapető emberi tulajdonság a megismerés, felfedezés vágya.  Ha egy nyitott ajtót látunk, legalább fél szemmel bekukucskálunk, hogy meglássuk, mi lehet mögötte. Különösen akkor, ha van valami sejtésünk az ajtón túli világról. Számomra felfoghatatlan, hogy embertömegek hogy mehetnek el közönyösen, érdeklődés nélkül a Krisztus által megnyitott ajtó előtt. Mi késztet sokakat arra, hogy még a fejüket is elfordítsák, nehogy véletlenül is meglássanak valamit odabentről? Honnan van másokban a harag, indulat mindaz iránt, amit az ajtón belépve ingyen kegyelemből maguk is elnyerhetnének? Áldott legyen, aki érettünk az ajtót győzhetetlen hatalommal nyitva tartja! Ámen.