"Pál írja Filemonnak: Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban…, hogy a hitünkben való közösséged eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusért van bennünk." (Filem. 4.6)

Hálaadás, imádság, hit és közösség. Mind-mind olyan kifejezések, amelyek tömören összefoglalják a hívő emberek és Isten különös összetartozását. Azért különös, azért egyedi és sajátos ez a kapcsolat, mert többnyire másként érzékeljük, és valahogy mégis ugyanarról az oldalról közelítjük meg. Mondhatni a jó oldaláról. Emlékezzünk, hogy a gazdag ifjú is erről az oldalról közelít Jézushoz, és így kérdez: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Jézus visszakérdez és egy meglepő kijelentésnek lehetünk tanúi: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül." (Luk. 18,18-19). Sajátos egyéni, vagy akár közösségi viszonyulásunkat a jóhoz, kapcsolatunkat Istennel gyakran ez a bizonytalanság jellemzi. Imádkozzunk, hogy ma is gyarapodjunk és előbbre jussunk a jó megismerésében, amely Krisztus által és a Krisztusért van bennünk. Ámen.