"Úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: (...) mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük és akiké mégis minden." (2Kor.6,4.10)

     Aki Istent szolgálja, nem hord magán mindenki számára látható, nyilvánvaló jelt. A keresztség vize nem hagy semmiféle külső nyomot az emberen. A szolgálat nem jár kiváltságokkal: lakás, autó, útlevél nem velejárói a státuszunknak. Ha valaki figyel, mégis észreveheti rajtunk elhivatottságunkat:  örvendezésünk, másokat gazdagító odaadásunk, megelégedettségünk Isten tenyerén megmutatják, kik vagyunk valójában. Az első keresztyének az üldözések idején egy-egy halat rajzoltak a porba, ha nyilvánvalóvá akarták tenni valaki előtt Krisztus melletti elkötelezettségüket. Közülünk ma kinek-kinek meg kell találni, mivel ajánlhatja magát mindenben Istennek és felebarátnak a szolgálatra. Ámen.