" Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején." (1Pt.5,6)

     Azt jól tudjuk, hogy ebben a földi világban másfajta értékrend működik, mint a mennyeiben azért, mert a bűn miatt minden másnak látszik. Hajlamosak vagyunk leegyszerűsíteni az ellentéteket úgy, hogy megfordítjuk a sorrendet (utolsókból elsők, megalázottakból felmagasztaltak, stb.), és akkor látszólag minden a helyére kerül. Nem ilyen egyszerű az alkalmazkodás a mennyei, tiszta rendhez. Aki megalázza magát Isten keze alatt, nem fizetség képpen, szerződés szerint kapja a felmagasztalást. Az ingyen kegyelem ebben sem teljesítménycentrikus. Aki megalázza magát, az itt, ebben az életben lesz alkalmassá arra, hogy Isten hatalmas kezében a jót cselekedje. Aki megalázza magát, felebarátainak válik életmentő társává. Aki megalázza magát, ebben a földi világban mutat meg egy töredéket a mennyei tökéletességből. Aki megalázza magát, az tudja, mennyire méltatlan a felmagasztaltatásra. Ámen.