"Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?" (Lk.15,4)

Jelképes beszéd ez. Eltévedhet a bárány, és eltévedhet az ember. A pásztor szereti az ő nyáját, és életét adja a juhokért. Mind nagyon fontosak neki egyenként is. Addig amíg vezeti őket, mindig biztonságban vannak. Kiderül az, hogy felértékelődik az elveszett juh, a századik. Nem olyan értelemben, hogy szebb volt vagy jobb volt mint a többi, hanem azért, mert most veszélybe került. Olyankor mutatkozik meg a pásztor szeretete. Az elveszettet keresi, hogy ne rohanjon vesztébe. Ezt teszi Jézus értünk bűnösökért, eltévedt emberekért.

Aztán az is eszembe jutott, hogy mi magunk is pásztorai vagyunk mindannak, amit értékként megkaptunk: társ, gyermek, család, baráti közösség és sok sok gondolat, eszme, elvek. Tehát mindaz, amivel naponta együtt vagyunk. Gyakran megtörténik, hogy valamire, valakire nem vigyáztunk és eltévedt. Tegyünk úgy, mint a jó pásztor: ne engedjünk elveszni senkit és semmit, ami érték és ami hozzánk tartozik. Áldott keresést és visszatalálást! Ámen.