"Igaz vagy, Uram, ha perlek is veled. Hadd tegyem szóvá mégis azt, ami igazságtalan!" (Jer. 12,1a–b)

 Életünk, környezetünk, világunk eseményeit értékelve gyakran tapasztalunk igazságtalanságot. Annak tartjuk a szörnyű betegségeket, a tragikus baleseteket, az ártatlan gyermekek és felnőttek méltatlan szenvedését. Néha igazságtalannak véljük a természeti katasztrófákat, a mindent átvészelő gyomok érthetetlen virágzását, az ártalmas kártevők létezését. Az ember történetében a gonosz számtalan megnyilvánulását: a háborúkat, a rabszolgaságot, a csalást. Jeremiással együtt bátornak tartjuk azokat, akik szóvá teszik, belekiáltják a világba, hogy ez így nem igazság. Csak mert nem értjük, mert számunkra megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan. A próféta szavaival élve "hadd tegyem szóvá" most azt is, hogy amikor betelt a pohár, nem mindegy hogy választjuk meg tiltakozásunk kiindulópontját. Lehet, hogy szóvá tennénk valamit, a méltánytalanságot, de ne feledjük, a hívő lélek alapállását és valljuk meg mi is hittel, hogy az Úr, az Isten. Ő körülményeink, sérelmeink ellenére is hű és igaz. Ő vezethet el a teljes igazságra Krisztus által. Ámen.