„Anna így imádkozott: Seregek Ura! Ha részvéttel tekintesz szolgálóleányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálóleányodról…” (1Sám 1,11a)

Egy fogadalom kezdete ez a meddő Anna részéről. Megígéri Istennek, hogy ha meghallgatja imáját és fiúgyermeket ad neki, akkor a fiút Isten szolgálatára neveli. Nagyon beszédes az, ahogyan az Úrhoz fordul ebben a könyörgésben. Nem feltételt szab Istennek, hanem kifejezi, hogy tisztában van azzal, hogy egyedül Isten akaratától függ imádságának, kérésének teljesítése. Nem követelőzik - pedig lenne rá oka, hiszen évek óta szenvedi el a megaláztatást meddősége miatt - hanem alázattal borul Istene elé. Van, hogy hosszabb ideig kell egy-egy nehéz nyomorúságos helyzetben lennünk, de nem szabad elfelejtenünk, hogy csak alázattal és annak tudatában fordulhatunk Istenünkhöz segítségért, hogy egyedül az Ő akaratától függ kérésünk teljesítése. Nem tartozik nekünk, de tud és akar segíteni a benne bízókon. Áldott legyen ezért a mi Istenünk! Ámen.