"Izráel fiai ekkor azt mondták az Úrnak: Vétkeztünk. Tégy velünk bármit, ahogy jónak látod, csak ments most meg bennünket!" (Bír.10,15)

     Annyira jellemzően emberi magatartás mutatkozik meg az igében: az Istent elhagyó, nagy bajban levők kiáltanak szabadításért. Azok, akik Isten mellett élvezhették volna minden pillanatban a segítséget, mint rossz gyermekek hagyták ott az ölelő, védelmező karokat, és futottak neki a veszedelemnek. Amikor pedig már baj van, semmi nem számít: "tégy velünk bármit..." De még most, utoljára, ments meg! Bűnbánat, kétségbeesés és reménység együtt szólalnak meg ezekben a szavakban. Gonoszt tettünk ellened, de te, Urunk irgalmas vagy reményeink felett is, megmentesz, és jót teszel velünk Krisztus Urunk érdeméért. Ámen.