"Jézus Krisztus engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a miénkért, hanem az egész világ bűnéért is." (1Jn.2,2)

     Hajlamos a keresztyénség úgy tekinteni a többi emberre, mintha Isten különös akarata folytán ők valamiféle fogyatékkal kellene végigjárják életútjukat. Mintha Jézus Krisztus csak a miénk volna, és mások csak akkor részesülhetnek belőle, ha velünk eggyé lesznek. Az irgalmas samaritánus példázata egészen mást tanít: bármikor megtörténhet, hogy mások jobb példát adnak istenfélelemből, mint az elhívottak. Mi a jó sáfár példáját kell kövessük: sokat bízott ránk a mi Urunk, ezzel kell minden erőnk és tehetségünk szerint szívvel-lélekkel gazdálkodnunk. Az a minimum, hogy mi legyünk a jó felebarát. És mégis hányszor éljük meg, hogy "embernek lenni olyan kevés, nekem nem sikerül, olyan nehéz..." (HBB) Kérjünk erőt, hogy hiábavalóvá ne legyen bennünk Jézus Krisztus engesztelő áldozata. Ámen.