„Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.” (Péld 16,9)

Lehet úgy is érteni ezt az üzenetet, hogy mindegy mit tervezünk, mert úgyis az Úr dönti el, hogy enged vagy nem enged abba az irányba, amelyet mi kigondoltunk. Csak ez a megközelítés passzivitáshoz vezethet, egyfajta egy helyben járáshoz, amikor arra várunk, hogy az Úr mondja meg merre induljunk. Az ige azonban éppen aktivizálni akar. Emlékeztet, hogy adott az Úr nekünk értelmet, hogy célokat tűzzünk ki, keressük azt az utat, amelyet szívünk, belső emberünk értelmesnek lát. Nem racionalitás ez, valami számító gondolkodás, hanem sokkal inkább egy olyan életút tervezés, amelyet értelmesen, hasznosan járhatunk, azokkal a képességekkel, adottságokkal, tálentumokkal, amelyet szintén a mi Urunktól kaptunk. Ha utunk az Ő akaratával megegyezik, akkor majd irányítja lépéseinket  nap mint nap, hogy el is érhessük elgondolt, vágyott céljainkat. Hát így induljunk ma is vagy így folytassuk utunkat, bátran és nyilván szemünk előtt tartva a jakabi feltételt: ha az Úr akarja meglesz, amit elterveztünk. Ámen.