"Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött." (Jn.1,1–3)

     Valahányszor olvasom ezt az igét, valamilyen borzongást érzek, mintha végtelen mélység fölé hajolnék, vagy a csillagok közé tekintve próbálnám átfogni a végtelent. Mindennapi életünkben mérhető, tapintható, többé-kevésbé átlátható és kiszámítható dolgok, események vesznek körül bennünket. Amíg szemünk az óramutató járását, vagy az egymás után sorakozó kilóméterköveket követi, hajlamosak vagyunk elfeledni a sem időben, sem térben be nem határolható végtelent. Ha saját terünket korlátok közé szorítjuk, idegenné és félelmetessé válhat az örök és végtelen. Mennyei Atyánk újra és újra odaállít minket az örökkévalóság kapujába. Nem megértenünk kell azt, ami határainkon túl van, csak megéreznünk, hogy az Atya szeretete teremtette azt is számunkra. Nyissuk meg szivünket-lelkünket mindannak befogadására, amit az Ige és a Lélek ma is elkészített számunkra. Ámen.