"[Isten] nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent." (ApCsel 17,25)

   Az elmúlt időszak telítve volt hírekkel, amelyek arról szóltak, hogy a szükségben, mintegy "váratlanul" kifejezetten jónak bizonyult sok-sok ember. Mint kiderült, Isten valóban olyanná teremtette az embert, hogy az - erre utal a Heidelbergi Káté tanítása is - alkalmas a jóra, a jócselekedetekre. Tud adakozni, képes bajba került embertársain segíteni. Kész értékes idejéből és féltett javaiból áldozva odafigyelni azokra, akik hiányt szenvednek. Lehetősége szerint segíteni a rászorulókat. Ebben áll Isten igéjének örökérvényű igazsága: felismerni, hogy szolgálatunk, amit hitből az Úrnak ajánlunk testet ölthet abban is, hogy miként viszonyulunk másokhoz. Emberekhez, akik - hiszem, hogy ebben mind hasonlítunk egymásra - az élet leheletét és mindent Isten kegyelméből nyertek. Ne feledjük: Isten ügyét nem csak a buzgón szolgáló kezek, hanem a mindenért hálás lelkület, az együttérzés, a cselekvő szeretettel, a reménységben, hitben fogant imádság is munkálja. Úgy legyen! Ámen.