"De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják." (Lk. 11,28)

    Kettős előzménye van ennek az igének. A Jézus hatalmát, csodatételeit figyelemmel követők egy része rosszallóan azzal vádolja Jézust, hogy bizonyára az ördöggel cimborál. Jézus a vádakra azt feleli, hogy Isten hatalmas ereje képes minden tisztátalan lelket megtisztítani. Legtöbb ember a jót, az áldást, a gyógyulást, a szabadulást általában kételkedve fogadja, vagy kifejezetten emberi magyarázatot, feleletet szeretne találni rá.  Ebből következik igénk másik előzménye. Egy asszony a sokaságból, viszont ezt mondja: "Boldog az anyaméh, amely téged hordozott, és boldog az emlő, amely téged táplált." (Lk.11,27) Ez manapság talán így hangzana: micsoda nagyszerű géneket örökölt az Atyától Jézus! Milyen áldás, milyen boldogság lehetett anyjának Máriának, hogy ilyen nagyszerű fiút szült erre a világra. Jézus mindig a mi emberi szemléletünket, látásmódunkat szeretné közelebb vinni Isten országához, ezért felel így: az igazi boldogság az, ha valaki nemcsak hallgat Isten szavára, hanem törekszik naponként aszerint élni. Ebben legyen segítségünkre Lelke által ma is. Ámen.