"Ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad, de ha meghal, sokszoros termést hoz." (Jn.12,24)

Több alkalommal beszélt Jézus a tanítványainak arról, hogy szenvednie kell Jeruzsálemben a főpapoktól és írástudóktól. A haláláról is beszélt és a feltámadásáról is. Ez az például, amit elfelejtettek a szomorú napokban, amikor gyászolták őt. A napokban beszélgettünk arról, hogy milyen érdekes, hogy az Apostoli hitvallás a születés után rögtön a szenvedést említi, mintha Jézus földi életéről semmit nem akarna mondani. Lehet arra gondolni, hogy egész élete a szenvedés jegyében telt el és annak árnyéka alatt. Jézus arra tanít, hogy szükség volt az ő szenvedésére és halálára, hogy a bűneinktől megváltson. A búzamag elrothad, látszólag semmivé lesz, de sokszoros termést hoz. A megigazított hívők serege ez a termés minden lelki ajándékkal együtt, amit a Szentlélektől nyertünk. Adjunk hálát a megváltásért: Jézus nem aranyon vagy ezüstön, hanem az ő drága vérén váltott meg. Ámen.