"Így szól az Úr ...: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Meggyógyítalak…" (2Kir 20,5)

     Ott, ahol háború van, elsősorban a harcolókat látjuk, a csatazajt halljuk. De azt is tudjuk jól, hogy ahol fegyverek szólnak, ott mindig jelen van az imádság és a könny is, mint óhatatlan velejárói a békétlenségnek. Sehol a Szentírásban nem olvasunk olyat, hogy Isten meghallgatja a csatakiáltásokat, és látja az ellenséget fürkésző szemeket. Olyat se találunk, hogy aki megismeri őt, az fegyvert ragad és öldöklésre kész. És mégis harcolunk kétezer év óta szakadatlan, mert még mindig túl sokan vannak, akik sem imádkozni, sem  könnyezni nem tanultak meg. "Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának..." írta Kölcsey 1823-ban, és azóta még mennyi vész zúdult ránk... Legyen a mai megemlékezésünk imádságos és könnyes, hogy gyógyulást nyerjünk az Úrtól. Ámen.