"Ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz." (Jn 12,24)  

     Valamennyi teremtmény közül egyedül az ember bír a lázadás képességével. A búzaszem nem lázad Teremtője ellen, akár kenyér, akár vetőmag lesz belőle, feltehetően tudatában sincs annak, hogy mindenképpen hasznos a jelenléte. Megváltónk pontosan tudta, hogy élete és halála is tökéletesen szolgálja Isten akaratát, ezért a kínok ellenére is ellentmondás nélkül teljesítette be küldetését. Vajon a mi dolgunk a lázadás, vagy az engedelmesség? Ha lázadunk, ki ellen lázadunk, és ha engedelmeskedünk, kinek engedelmeskedünk? Egyszerűnek látszó kérdés, és mégis történelmünk hajnalától képtelenek vagyunk megbírkózni vele. Hiszem azonban, hogy az őszinte bűnbánat segít a tisztánlátásban. Ámen.