"Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált, aki megmenekülhet a holtak hazájától?" (Zsolt 89,49)

   Van-e olyan ember, aki még soha nem gondolt erre? Őszintén szólva, engem személy szerint gyakran foglalkoztat a kérdés: Van-e olyan ember, aki megmenekülhet a testi haláltól? Van-e olyan ember, aki életben maradhat - úgy - hogy tényleg nem "lát" halált? Mert az, hogy volna erre igény, az teljesen bizonyos. Önmagában az egész egészségügyi rendszerünk erről szól. Traumaként hat és mindegyre megdöbbent, ha ismerőseink, szeretteink esetében, azt tapasztaljuk: mindhiába a legjobb orvosi ellátás, a legnagyobb odaszánás mégis a halál rideg valóságával kell szembesülni olykor. Az elég gyakran talán még ennél is valóságosabb meghatározásnak tűnik. A zsoltáros kérdése is azt igazolja, hogy mindezek egyáltalán nem újkeletű kérdések. Az anekdota megfogalmazásában - "amióta a halál létezik, az élet bizonytalan". És a hívő ember is többnyire ennek, az egyébként nagyon egyoldalú bölcsességnek az árnyékában él. Húsvét után, az élő Úr vonzásában, a zsoltáros és önnön kételyeinkre válaszolva biztasson ma is, Krisztus drága ígérete: "Mert én élek, ti is élni fogtok!" (Jn 14,19b). Ámen.