"(Isten Krisztussal) együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket." (Kol.2,13)

Bármennyire furcsa az egyes ember számára, de a bűnök bocsánatának kérdése mindig foglalkoztatta az embert. Erre utal az, hogy különböző kultúrkörökben egyetemesen jelen van a bűnvallás és bűnbocsánat valamilyen rítusa. Szeretném, ha magunkat is megvizsgálnánk ebben a kérdésben. Egyszerű példát hozok, amikor a szoros családi kapcsolatokra gondolok. Gyermek önmagunk emlékszik már rég azokra az alkalmakra, amikor a szülők ellen, édesapa vagy édesanya ellen elkövetett valamilyen kihágást. Voltak egyszerű füllentések, de voltak komoly következménnyel járó esetek is. Csak akkor gyógyult meg a lelkünk, ha végül felkapaszkodhattunk öleikbe és dorgálás mellett ugyan, de megnyertük a kiengesztelődést. Ez pedig arra ösztönzött, hogy ilyen szeretet ellen nem szabad gonoszságot elkövetni többé. 

Olyan teremtő hatalomra utal az ige, akit Mennyei Atyának nevezünk. Minden bűnünket megbocsátotta a Krisztusban. Ezért térhetett vissza szívünkbe az igazi élet, ezért tudunk hálásak lenni. Ekkora szeretet ellen nem szabad gonoszt cselekedni többé. Ámen.