"Jézus így szólt a meggyógyítotthoz: Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad." (Mk 5,19)

     Szabad-e a keresztyén embernek dicsekedni? Hol a határ az örömhír és a dicsekvés között? Az a dicsekvés, ami önfényezés, amiben önmagam állítom a központba. Nagyon furcsa kettősségben élünk: egyrészt elérasztanak a (többnyire hazug) reklámok, az önmutogatás minden formája, másrészt az irígységtől, rosszindulattól tartva alig-alig merjük megmutatni, "kiadni" magunkat mások előtt. Holott Jézus többször is arra biztatta a gyógyultakat, hogy vigyék hírül, mutassák meg a csodát, amit velük tett az Úr. Ugyanígy kell megosztanunk minden jót, ami velünk történik, hálát adva érte Istennek. Szüksége van mindenkinek a jó hírre, a példamutatásnak erre a formájára is. Amíg nem felejtjük, hogy "Soli Deo gloria", addig kötelességünk jó hírt vinni másoknak! Ámen.