„Ezt mondta Isai a fiának, Dávidnak: (…) Tudd meg, hogy jól vannak-e a testvéreid!” (1Sám 17, 17a.18b)

Az emberi együttélés nagy kihívás az ember számára. Hol sikerül megfelelő módon ápolni a kapcsolatainkat, hol pedig nem. Számtalan példát találunk erre nézve a Szentírásban, és természetesen a saját életünkben is.  Éppen ezért szól a krisztusi nagy parancsolat, arról is, hogy szeresd felebarátodat, mint magadat. Emlékezni és emlékeztetni egymást arra, hogy felelősek vagyunk egymásért. Isai öreg már ahhoz, hogy útra keljen és megnézze legidősebb fiait, akik Saul seregében harcolnak a filiszteusok ellen, ezért a legkisebbet, Dávidot küldi el. Nem csak megszületik a gondolat, hanem van cselekvés is. Isai szól, Dávid pedig, tudjuk a történet további részéből, megy. Adja Isten, hogy ilyen cselekvő módon tudjunk ma is tenni egymásért, törődni egymással. Csak így zárulhat a szeretet köre, amelyben mindig mindenki megtapasztalhatja, hogy nincs egyedül, számíthat másokra, megérezheti és átélheti a krisztusi szeretet valóságát. Ámen.