„Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek.” (Mt 28,19–20a)

Alapvetően két érzés ösztönöz minket arra, ahogy valamit megtegyünk. Vagy azért teszünk valamit, mert félünk, vagy azért mert örömmel tölt el, ha tehetjük. Mindenki maga tudja, hogy miként végzi a különböző feladatait, mikor mi indítja cselekvésre. Biztosan mindenkinek lesznek olyan munkálkodásai ezen a héten is, amit örömmel végez. A tanítványok kapnak egy parancsot Jézustól, aki ez után felmegy a mennybe, azaz földi létformában nem marad velük. Nincs többé ott látható módon, hogy számonkérje, ha nem teszik, amit mond. Nincs mitől féljenek. Meggyőződésem, hogy örömmel fognak neki a feladatnak, mert az evangélium hirdetése csak így lehet eredményes. Már pedig eredményes volt. Már akkor is, amikor megíródik a Máté evangéliuma, azután pedig még inkább. Kérjük és kapjuk azt az örömet, amely minket is aktivizál a Krisztus tanításának átadására. Ámen.