„Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: Zákeus, jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” (Lk 19,5)

     Nincs előzménye ennek a megszólításnak abban a tekintetben, hogy Jézus ezelőtt nem találkozott Zákeussal, és nem járt a házában. Mégis nevén szólítja a vámszedőt, és arra készteti, hogy megtegyen egy lépést, ami valahol ott volt már Zákeus lelkében, de Jézus nélkül nem tudott körvonalazódni. Talán azt mondjuk: milyen jó volt Zákeusnak, hogy nem álmatlan éjszakák, lelki vívódások, elvesztegetett évek árán hozhatta meg élete legfontosabb döntését. Milyen jó lenne, ha mielénk is odaállna Jézus minden kritikus helyzetben, és segítene jól választanunk! De hiszen odaáll! Minket már réges-rég megszólított, házunkba jött, leült velünk. Ha csak ott nem hagyjuk, hátat nem fordítunk, el nem titkoljuk előle szándékeinkat, segít jól döntenünk. Ámen.