„Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért.” (4Móz 21,7)

  Az első lépést megtenni sosem könnyű, mégis óriási dolog. Egyedisége miatt érdemes lenne megörökíteni, hiszen utána már további lépések következnek. A lelki folyamatokat ennél is nehezebb megörökíteni. Már-már teljességgel lehetetlen. Az igében mégis ez történik. A választott nép, ahogy egyre beljebb halad a pusztába, mintha az élhető, a méltóságteljes élettől is eltávolodna. A Sínai-félsziget pusztasága, kopár vidéke a lelket is felemészti. A bizonytalanság, a céltalanság érzetével lehetetlen tovább menni. Mekkora próbatétel, ha kiderül, hogy a Mózes – és közvetve Isten - elleni nyílt lázongás, a hangos elégedetlenség miatt nincs előrelépés? Mekkora próbatétel, ha be kell ismerni, hogy hibáztunk? Még ennél is nagyobb, ha lélekben az első lépést a szabaduláshoz éppen azok felé kell megtenni, akitől a bűn miatt eltávolodtunk. Urunk, segíts ma is az első lépés megtételében! 

   Ámen.