„És lelkem köztetek marad! Ne féljetek!” (Hag 2,5)

 Félünk? Mindenkinek más a lelkülete. A félelem érzése mégis könnyen eluralkodhat rajtunk. Elég, ha a bizonytalanság érzése megérint, máris óvatosakká leszünk, vagy éppen számítókká. Amikor félünk, a bizalom helyét szinte azonnal a bizalmatlanság, a hit helyét kételyek, az ügyszeretet helyét számító önérdek foglalja el.

 Békességet, megnyugvást, felüdülést remél a fogságból hazatérő nép. Ám az Istenbe vetett hit jelképe, a békesség erős vára, az Úr temploma még romhalmaz. Mit ér a haladás, az otthonok jóléte, ha a szabadság nem érték? Mit remélhet egy nép, akit a félelem láthatatlan béklyói nyűgöznek le? Mi motivál, mi bátoríthat, ha az életek felett még a megszorítások, válság, betegség, háború, halál árnyai lebegnek?

 Az Úr ígérete oszlathatja el a félelmet. Az ígéret, amely annyi nemzedéket megerősített már és meggyőzően hat ma is ott, ahol tudomásul veszik: "Lelkem köztetek marad!" Ne vessük meg, ne becsüljük alá, Isten Lelke a félelmeink egyetlen hatásos ellenszere. Áradjon ránk, áradjon köztünk ma is! Ámen.