„Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságba vitettelek titeket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is!” (Jer 29,7)

 Ellentmondás feszül a próféciában. A fogság - szabadság tartós vagy akár ideiglenes elvesztése - inkább az ellenállást, a lázadást idézi elő, semmint azt a lojalitást, amelyet a prófécia szorgalmaz. Mit tegyünk, ha ideiglenesen - tanulmányaink, munkánk, egészségi állapotunk miatt –  hasonló állapotra jutunk, mint a fogságba hurcolt nép? 

  Az ellentmondás akkor oldható fel, ha elfogadjuk: egyetlen irányba van kiút a legkényelmetlenebb helyzetekből. A holnap, a jövendő felé. A múltat – „fogságba vitettelek” - nem lehet semmissé tenni. A jelen - ha kényelmetlen is - még élhető és elviselhető lehet. Azért viszont, hogy a holnap és a jövendő elviselhető legyen, érdemes már ma tenni valamit. Ha ma fáradtsággal, vesződéssel, próbatételekkel jár is,  holnap elégtétellel tölthet el. Kiderülhet, hogy mint Ezékiás királynak „áldásul volt nékem (is) a nagy keserűség...mert hátad mögé vetetted minden bűneimet” (Ésa 38,17). Mind mások, mind önmagunk érdekében imádkozzunk ezért, ma is az Úrhoz. Ámen.