Jézus mondja: „Miért mondjátok nekem: Uram, Uram – ha nem teszitek, amit mondok?” (Lk 6,46)

  Az evangéliumokban elég gyakran elhangzik, hogy Jézus – az ember – tanításával és cselekedeteivel egyaránt ámulatba ejtette, csodálkozásra késztette az embereket. Mind a „kritikusait”, mind a hűséges hallgatóit és követőit sokszor meglepetésként érte az, amit mondott és tett. Ma is ennyire különleges hatást vált ki az emberből? Minket már nem lephet meg semmi Jézussal kapcsolatban? Elvégre már jól tudjuk, hisszük és valljuk, minden imánkban tisztelettel és áhítattal ejtjük ki, mint Tamás: „Én Uram, és én Istenem!”. Mi felismertük Jézusban a hatalmas Istent?

  Azt hiszem ma is megvan a létjogosultsága annak, hogy az Isten Fia, Jézus is rácsodálkozzon az ember különös természetére. Ha nem úgy, mint hitetlent, kételkedőt, vagy elhatárolódót faggat minket az Úr, hanem mint megváltottait, mit felelhetünk? Legfeljebb azt kérhetjük mi is: Uram, „növeljed a mi hitünket” - hadd cselekedjük ma is akaratodat! 

   Ámen.