„Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap.” (Jak 5,7)

 A böjt időszakában mindig eszembe jut Móricz Zsigmond elbeszélése, a „Február, hol a nyár?”. A tehetős rokon, István bácsi látogatását és szavajárását idézi fel benne, mert a méltósággal kezelt szükség és nélkülözés lényegét fontos megérteni. Az időjárás becsaphat, de a naptárra nézve, valóban messzinek tűnik a nyár. Sok minden, az idő fogalma is átértékelődhet a szükségben, a nélkülözésben. Az időt (időket) mégsem lehet siettetni. Nem lehet sürgetni, hogy a válság – akár gazdasági, akár a lelki jellegű – ha terhünkre van, azonnal vagy hamarabb érjen véget. Az előbbi évekig, az utóbbi egy életen át is tarthat. Jakab apostol türelemre int, mert sem a nyarat, sem a korai vagy kései esőt, sem bőséges termést nem lehet siettetni. Az Úr eljövetelét sem tudjuk sürgetni. Ám az Úr jelenléte, nemcsak az olyan áldásokban, mint az eső és a föld drága gyümölcsei mutatkozik meg, hanem abban is, hogy Szentlelke által velünk van. Nélkülözésekben és válságokban is, februárban és a böjtben is, minden nap a világ végezetéig. Adjunk hálát érte. Ámen.