„Ki mondhatja: Tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem?” (Péld 20,9)

     Nagyon kemény kérdést vet fel az ige, amit a legtöbb ember próbál megkerülni, figyelmen kívül hagyni. Két véglet felé sodródhatunk ezzel: vagy elhitetjük magunkkal, hogy velünk minden rendben, csak másokkal van baj, vagy pedig önsajnálatba esünk, vétkeink súlya alatt összetörve. A parázna asszony történetében Jézus mindkét végletnek feloldást kínál: a kövezni készülő tömegnek a szembenézést ("az vesse rá az első követ..."), a vétkes asszonynak a folytatást ("eredj el, és többé ne vétkezzél"). Tisztátalanságunk nem pillanatnyi, hanem egész földi életünket meghatározó tartós állapot. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, de nem is használhatjuk ürügyként gyengeségeink takarására. Annál inkább serkent arra, hogy minden nap Isten elé állva kezdjük újra a ránk bízott feladatokat. Ámen.