„Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.” (Zsid 10,35)

Egyszer egy kirándulás során eltévedtünk az erdőben. Nem először jártunk abban az erdőben mégis megtörtént. Bíztam magamban, hogy tudom az utat, de valahol eltévesztettem az irányt és a jelenlévők közül sem tudta senki, hogyan lehet hazajutni. Bár tudtuk, hogy az otthonhoz vezető út déli irányban van, de nem vittünk magunkkal iránytűt. Sokszor és sokféleképpen érezheti az ember magát elveszettnek, ezért fontos, hogy az Isten iránti bizalmunk mindig velünk legyen. A mi Urunk mindig kivezet az eltévelyedéseinkből, ha azt az irányt követjük, amelyet Ő mond nekünk. Az eltévelyedés, az irányvesztettség bizonytalanná, szétszórttá, figyelmetlenné teszi az embert, ami végtelenül nehéz lelkiállapot. Ilyenkor elvesztheti az ember a fejét, ezért ne veszítsük el bizodalmunkat, hogy mindig a szabadulás nagy jutalma legyen a mienk. Ámen.