„Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” (Zsolt 32,8b)

Az aggodalom jeleit manapság is sokszor láthatjuk az emberek arcán, vagy a sajátunkon ha tükörbe nézünk. Megállapítjuk, hogy a körülmények adnak is okot arra, hogy ilyen legyen a tekintetünk. Gondolom mindannyian láthattuk már az a tekintetet, amikor akár gyermekünknek, akár házastársunknak, rokonunknak, barátunknak azt ígértük: ellátlak tanáccsal, útmutatással, rajtad tartom a szemem, követem minden lépésedet. Rám számíthatsz! Az aggodalom ráncai kisimultak és az arca a megnyugvás örömét tükrözte vissza. Ha ilyen változást tud hozni az ember ígérete, akinek azért megvannak a korlátai, hiszen nem mindig elég bölcs és nyilván nem tud folyamatos és állandó figyelmet gyakorolni, hogy ha kell segítsen, megmentsen megóvjon, akkor milyen változást tud előidézni bennünk, amikor a mi Urunk ígéretét kapjuk. Hiszem, hogy aggodalmunk szertefoszlik és öröm ül ki az arcunkra, mert tudjuk Ki vigyáz ránk. Az Úrra számíthatunk! Lesz ma is szükség tanácsára és szerető figyelmére, háta adjunk hálát, hogy a mienk lehet! Ámen.