„Mit fizessek az Úrnak a sok jóért, amit velem tett?” (Zsolt 116,12)

     Honnan van bennünk ez az ösztön, hogy azt gondoljuk, mindenért fizetni kell? Ádám és Éva semmit nem fizetett az Édenért, minden a rendelkezésükre állt. Nóé sem fizetett a túlélésért, az új kezdetért. Jóval később jelent meg a történelemben a pénz, a fizetőeszköz, egyben a megfizetés gondolata. A zsoltárost már foglalkoztatja a gondolat, mivel lehetne Istennek megfizetni? Választ azonban nem ad. Nyilván nem talál semmit, ami méltó lenne Isten jótéteményeihez. Mi már tudjuk a választ: nem a mi dolgunk a megfizetés. A mi dolgunk a hálaadás, az elfogadás, Isten dicsérete. A zsoltáros valamit azonban nagyon jól lát: a sok jót, amit az Úr vele tett. Lássuk meg mi is, ma is! Ámen.