„Krisztust tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, hogy amint meg van írva: Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.” (1Kor 1,30b–31)

     Minden keresztyén számára nyilvánvaló, amit Pál ebben az igében megfogalmaz. Minden keresztyén számára nyilvánvaló feladat ezt az igét hirdetni és megélni. Nyilvánvaló, hogy hirdetésünk és példamutatásunk nyomán kétezer év alatt a világon mindenki meg kellett értse, és magáévá kellett tegye a keresztyén tanítást. Mégsem ezt látjuk, nem ebben élünk. A bölcsességet, az igazságot és a megszentelődést is egyre többen a Szentíráson kívül keresik - ha keresik egyáltalán -, és csak kevesen dicsekszenek az Úrral... A hiba természetesen nem az igében van, hanem bennünk: mi vagyunk azok, akik nem hirdetjük, vagy nem éljük meg példamutatón az ige üzenetét. "Ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire... (Mt 5,13). Veselkedjünk neki a feladatunknak már ma! Ámen.