„Ki tudja, talán felénk fordul és megszán az Isten, megfékezi izzó haragját, és nem veszünk el!” (Jón 3,9)

 Ismerős lehet a kifejezés: Nem árt, de nem is használ. Igazából olyan semmilyen. A Jónás történet egy kicsit erről is szól, az „olyan semmilyen” hitről. Amikor úgy az engedetlenség, mint az engedelmesség oldaláról közelítve is szeretnénk lemérni Isten viszonyulását. Jézus alkalmanként rámutat arra, hogy a hit valóban nem állandó. Az érzésekhez, érzelmekhez hasonlóan, a hitben is ott van a megrendülés, az elbizonytalanodás lehetősége: ez a kicsinyhitűség. A „ki tudja” ingadozó, a „próbáljuk meg, majd kiderül” hozzáállás. 

 „Ami nem öl meg, az megerősít!” – gondolja a modern ember. Ugyanezt gondolja Ninive is. Isten kegyelme viszont jóval több, mint gondoljuk, vagy az "én kétkedő lelkem" hinné. Nem „talán” és „ki tudja” csupán, hanem az apostol szerint Krisztusban „lett igenné és lett Ámenné” Isten minden ígérete (2Kor 1,20). Megszánt, felénk fordult, megváltott és megtartott, hogy a bizonytalankodó hit helyén a hálaadó bizonyosság születhessen meg szívünkben ma is. Úgy legyen! Ámen.