„Erről pedig mit gondoltok? Egy embernek volt két fia. Az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj el, dolgozz ma a szőlőben! Ő felelt: Nem akarok. Később azonban meggondolta magát, és elment.” (Mt.21,28-29) 

Aki ismeri a teljes történetet, az tudja, hogy a másik fiú megígérte, hogy elmegy, és mégsem ment el dolgozni. A történet tanulsága az, hogy nem kell könnyelmű ígéretet tenni. Inkább átgondolva a helyzetet, magunkat jobb belátásra kell bírni. Kiragadva az igét kontextusból, azért vannak fenntartásaink. Lám, nem csupán a mai nemzedéknél, de pár ezer évvel ezelőtt is így volt. A fiú visszaszólt az apjának, hogy nem akar menni. Lám, milyen hasonló a mai gyakorlathoz. Generációs probléma: nem akarjuk azt tenni, amit az atyák mondanak. Változott a világ, de nem változott az ember. 

Isten, a Mennyei Atya arra kér, hogy vállaljunk fel valamit abból a munkából, amit e világban arra szánt, hogy legyen igazi gyümölcse annak az emberiség javára, az Isten dicsőségére, hogy ez az engedelmesség is szolgálja a teremtett világ megtisztulását. Nehéz dolog elvállalni. Inkább nem akarunk felelősséget vállalni. Aztán meggondoljuk, hogy mégis igaza van. Mi értelme van az életnek, ha nem alakíthatjuk? Mi értelme van bárminek, ha nem tudtunk másoknak jót tenni, és Istennek nem adtunk hálát? Keressük meg a saját szőlőnket, és dolgozzunk benne. Ámen. (Bancea Gábor)