"Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna? […] A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.” (Mt 25,38a.40)

     A befogadásnak többszörös jelentéstartalma van. Ha csak egy éjszakára, vagy pár órára fogadok is be bárkit, azzal osztozom azon, amim van. Ha közösség fogad be jövevényt, azt ugyanolyan jogok illetik meg, mint a közösség bármely más tagját. Ahol a közösség erős, a jövevény alkalmazkodik, hasonul, eggyé válik a többiekkel. Ahol a közösség gyenge, egy erős jövevény átszabhatja a szabályokat, határokat, és a közösség akár fel is bomolhat. Az ószövetség népe évszázadokig nyögte, szenvedte a maga gyengeségéből fakadó bomlást, romlást. Hányszor kellett Istennek beavatkozni büntetéssel, fegyverrel, hogy észhez térítse, összerázza őket! A mai keresztyénség is a széthúzásnak, bomlásnak jeleit mutatja. A jövevényt nem befogadja, csak helyet ad neki. Pedig az a dolgunk, hogy miután Krisztust befogadtuk, megmutassuk másoknak is, milyen jó vele lenni. Erősítsen bennünket ebben is Istenünk! Ámen.