„Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba! Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékával, amit meghagytak azok, akik ettek.” (Jn 6,12–13)

     A teremtésben mindennek helye és szerepe van. Az ember azonban már az édenben elbukta a harmóniában élés lehetőségét, és azóta is csak keresi - ha egyáltalán keresi - helyét, szerepét a földi világban. Korunk egyik szégyenfoltja a mérhetetlen méreghasználat, pazarlás és szemetelés. Mérgezzük a környezetünket, hogy minél több élelmiszert, élvezeti cikket állíthassunk elő, aminek nagy részét azután kidobjuk. A mai igében Jézus egyetlen parancsára ötezer ember jól tud lakni, és mégis azt parancsolja, hogy a maradékot szedjék össze, semmi ne vesszen kárba! Nem a teremtő, csodatévő ereje fogy el Megváltónknak, hanem a csodát is beilleszti a teremtett világ rendjébe. Nyissuk meg szemünket, fülünket, szívünket, hogy lássuk, halljuk, értsük, hogyan lehetünk hasznára, nem pedig kárára Mennyei Atyánknak a teremtett világban. Ámen.