“Megszégyenülve mennek hozzá mind, akik szembeszálltak vele.” (Ésa.45,24b) 

A Filippi levél Krisztus himnuszából ismerős a kép: Isten olyan nevet adott Krisztusnak, aki előtt meghajol majd minden térd, és minden nyelv vallja, hogy ő az Úr. Sőt, ahogyan itt fogalmaz a próféta: Minden térd nekem hajol meg, rám esküszik minden nyelv. Csak az Úrban van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő. Szinte ez az első impulzus: nézzük meg, hogy kié az egész világ. Jaj, nem a politikusoké, a mágnásoké, a szépen beszélőké, hanem az Úr Istené. “Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön” – mondja Krisztus. Nyilván meg kell tennünk kötelességünket, és lelkiismeret szerint szavaznunk kell e világban is, imádkozva a békességért. De a legjobb szavazat az élet, örökélet mellett maga az Úr Isten. Bizony mindannyian szembeszálltunk vele. Bűnbánatot kell tartani. Azért, mert a világ Ura előtt, az ő szemei előtt éltük a magunk képzelte életet, noha az nem volt igazi élet a bűnök miatt. Az igazi élet valahogyan az Istennel való egyezségben van. A mindennapi megtérésben, a mindennapi hálaadásban. A pszihológusok is kimutatták, hogy egyik legnagyobb trauma a szégyenérzet az embernél. Ne harcoljunk a világ Urával, nem megy, alázattal éljünk, és reménykedjünk az irgalmas Isten kegyelmében. Ámen.