"Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk." (Róm.10,10)

Az úgynevezett (gyakori) fekete pénteken megdöbbentő jeleneteket láttam a civilizált Amerika áruházaiban. Tömegek özönlötték el az üzleteket, romboltak, veszekedtek, verekedtek, sőt, egymás karjaiból tépték ki a dobozokat. Állati ösztönök... Egy széphírre érdemes nemzet, akiknek mindennap megfordul kezükben az a bizonyos papírpénz, amelyre büszkén ráírták: Istenben hiszünk, bízunk (In God we trust), így viselkedik. Már ez is egy aberráció, hogy miközben simogatod a zöld valutát, aközben ebben dicséred az Istent. A pénz isten - na, az igen!

Ézsaiás látta ezt a maga idejében. És Pál is látta. A kegyesség leple alatt, a vallásosság arroganciájával "tisztességes" életet éltek azok, akik "számítottak". Akik úgyis üdvözülnek. De, mégsem. Egyetlen valuta a mennybe az alázatos hit. Nincs más. Ez a hit pedig attól érdekes, hogy kevesebb én van benne, és több te. A szeretet arról szól, hogy a nagyobb zsemle mindig a másiké. Ez a szeretet kockázata. De mindig megtérül a "befektetés" azoknak, akik hitből cselekednek. Addig amíg nem vagyunk képesek feláldozni önmagunkat, amíg nem vagyunk képesek Istenért meglátni, segíteni az éhezőt, addig sötétségben vagyunk. Urunk, ragyogtasd ránk arcod világosságát! Az igazi krisztuskövető ma is azért imádkozik, hogy megigazuljon, és üdvösséget lásson. A másikat is észreveszi.  A többi, az csak papír. Ámen.